4.rész

Sziasztok! Na akkor itt a 4.rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Kérlek írjatok véleményeket, mert úgy akarom alakítani a sztorit, hogy nektek tetsszen.  Ezért kérek mindenkit, hogy írjon véleményt. Köszönöm szépen.! Akkor jöjjön a sztori. :D

Elindultunk lefelé a lépcsőn, majd Krisztián segített leszállni a taxiba és elindultunk.

- Óóó, köszönöm, micsoda úriember vagy. – nevettem.

- Ilyen jó csajnak mindent. – mosolygott majd kacsintott egyet.

- Ne hozz zavarba. – nevettem el magam.

Az út további részén nagyon jól elbeszélgettünk, mikor odaértünk Tomikáék már ott álltak a Pink előtt.

- Hogy-hogy nem mentetek be? – kérdeztem.

- Rátok vártunk. – mondta Lili.

- Gyertek csajok induljunk. – mondta Bence.

Felmentünk a VIP részlegbe és leültünk egy asztalhoz. A fiúk rávettek, hogy igyunk velük erős koktélokat. Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevetgéltünk.

- Na akkor kérjünk még egy kört. – szólalt meg Tamás.

- Nem nekem már nem kell több pia, azt hiszem már ez is megártott. – mondtam.

- Na csajszi még egy utolsót. – mondta kiskutya nézéssel.

- Na jó. – egyeztem bele végül.

- Nem megyünk táncolni? – kérdezte Lili.

- De menjünk. – mondtam.

A fiúk addig az asztalnál maradtak, iszogattak tovább. Nagyon jól éreztük magunkat Lilivel. Teljesen a zene hatása alá kerültünk, mikor az egyik pillanatban azt vettem észre, hogy valaki megszorítja a kezem.

- Aúú, engedd el ez fáj. – mondtam.

- Szépségem, mondtam, hogy nem szabadulsz tőlem. – szólt.

- Márk te vagy az? – kérdeztem ijedten.

- Miért mit hittél? – nevetett gúnyosan.

- Hagyj békén. – szóltam félve.

- Arról álmodhatsz te hülye ribanc. – lökött meg erőteljesen.

Ekkor Krisztián jelent meg mellettem és odaszólt Márknak.

- Hagyd békén a barátnőm. – mondta.

Mikor ezt a mondatott kiejtette a száján, odafagytam meglepettségemben. Márkot megfenyegette, aki aztán egyből lelépett.

- Köszönöm Krisztián. – mosolyogtam.

- Szívesen. Neked bármit. – mondta.

- Jössz velem táncolni? – kérdezte.

- Persze menjünk. – vágtam rá egyből.

A tánc közben nagyon közel kerültünk egymáshoz, olykor-olykor már testünk összesimult, majd az egyik pillanatban váratlanul Krisztián karjaiba zuhantam. Mire újra magamhoz tértem már a többiek is ott voltak.

- Gyere, hazaviszlek. Ti maradjatok még. – mondta Krisz.

- Kizárt. – vágta rá Lili.

- Vele kell mennem. – szólt ismét.

- Nyugi Lili, egyedül is boldogulunk. – mondta aranyosan Krisztián.

- Mióta is ismered? – mondta kissé flegmán.

- Hagyd már őket kettesbe. – suttogta a fülébe Tamás.

- Khmm. Ezt én is hallottam. – nevettem.

Végül Lili beleegyezett, hogy Krisztián hazavigyen, a többiek meg még tudjanak maradni.

Amikor kiszálltunk a taxiból ismét rám jött a rosszullét, ezért Krisztián az ölébe felvitt a lépcsőn. Az én lakásomba mentünk.

- Köszönöm Krisz. – mondtam.

- Ezen nincs mit köszönni. – mosolygott.

Miután felértünk segített lefektetni.

- Ha valami kell szólj, kint leszek. Aludj jól. – nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment a nappaliba.

Engem eztán már hamar elnyomott az álom.